Japán

Japán varázsa

Aki kicsit is idealista, vagy vonzódik a romantikus ideákhoz, annak kiváló élményt adhat a Japán történelemben, kultúrában való elmélyülés. Az európai életformát követőknek, valóságos mesevilágnak tűnhet Japán. Aki kicsit is megfertőződött valamilyen Japán harcművészettel, az örökre a szívébe zárta azt a megfogalmazhatatlan vonzódást, amit ezzel a sajátos varázzsal szemben érzünk.

A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk bemutatni olvasóinknak, hogy mi okoz nekünk igazán örömöt a keleti életérzéssel kapcsolatban, és felkelteni az érdeklődést általában Japán iránt. Szeretnénk előre is elnézést kérni az esetleges tévedéseinkért, pontatlanságainkért, de mi csak lelkes amatőrként próbálunk bepillantást engedni a honlapunkon szereplő témákhoz. Kívánok a kedves olvasóinknak jó szórakozást, és legalább annyi örömöt és lelkesedést az olvasáshoz, mint amit a készítő éreztek az anyagok összeállítása során, akiknek ezúton szeretném megköszönni segítő munkájukat, és hozzáállásukat.

Hajagos Zoltán
Dojocho

Japán ételek

Régóta érdeklődöm a Japán kultúra, így a Japán ételek iránt is, talán azért mert különösen esztétikusak, és kívánatosan tudnak kinézni. Mivel egészen más a Japán kultúra és gondolkodásmód mint a miénk, ezért rendkívül mások a táplálkozási szokásaink is. Magyarországi Japán étteremben korábban már többször próbálkoztam különleges kulináris kihívásokkal. Ha nem lettek volna annyira vonzóan szépek az ételek, bizonyára sosem kóstolom meg őket, ugyanis sem a rizst, sem halat, főképp a nyers halat sem szeretem túlságosan. Azonban Japán-imádatom, a különlegességek utáni kíváncsiság, valamint az ételek esztétikája legyőzte bennem szokásos zárkózottságomat a megszokottól eltérő étkek iránt, melyet utólag nyugodt szívvel mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg.

Mikor Japánba utaztam, kicsit féltem attól, hogy mit tudok majd megenni, hogyan bírom ki majd a megszokott ételeim nélkül. Tapasztalataim szerint, szinte minden nagyon finom, és imádnivaló volt. Néhány ételt, ami nekem kicsit túl bizarrnak tűnt, azért kihagytam a listámból, mint például a tonhalas fagyit. Akivel ezidáig beszéltem a Japánban elfogyasztott rizsről, mind megerősítette bennem azt az elképzelést, hogy az itthon kapható rizs íze és állaga köszönő viszonyban sincs egymással. Csak szuperlatinuszokban tudok beszélni a Japán rizs élményről, igazán kiváló.

Az éttermek nagyon kultúráltak, tiszták, a kiszolgálás rendkívül udvarias és gyors. Nincs borravaló, a visszajáróra pedig különösen nagy gondot fordítanak. Nagyon tetszett még, hogy az éttermek kirakatában a menü pontos életnagyságú másolata műanyagból megtekinthető. A desszertekben azért volt néha meglepetés. Ami sósnak tűnt az édes volt, ami édesnek tűnt az meg savanyú volt, szóval teljes káosz. Különös élményt jelentettek a sushi bárban elfogyasztott vacsorák, ahol futószalagon mentek körbe a különböző színű és áru finomságok, így mindenki ízlése, no meg pénztárcája szerint tömhette magába a valóban friss falatokat. Azóta próbáltam már sushit csinálni, de emlékeim szerint a futószalag közepén álló sushimester valahogy kicsit könnyedebben boldogult a rizsgombóccal. Az éttermekben italok rendkívül drágák, de zöld tea majdnem mindig járt az étkezésekhez. A Japán konyha a tudomány mai állása szerint általában egészségesnek mondható, így hát mindenkinek szívből ajánlom fogyasztását.

Japán építészet

Azt hiszem, hogy a Japán csoda említésekor nem mehetünk el a különleges és, kifinomult építészeti hagyományaik, és jelenük mellett. A Japánok megfigyelnek, megértik amit látnak, tökéletesítik, letisztítják, majd ezekből létrehoznak valami nagyon egyedit és másolhatatlant. A tradicionális építőművészetük is Kínai gyökerekre vezethető vissza, úgy mint az élet más területén is szívesen "vettek kölcsön" ötleteket szomszédjuktól. Az épületek megjelenésén átható a forrás, de kevésbé harsány és díszített, mint az eredeti minta. Rendkívül jól adaptáltak mindent, és létrehoztak egy olyan letisztult formavilágot, arányérzéket, gondolkodásmódot, ami a mai modern minimalista építészet alapját jelentette. Mint mindenük így az építészetük is magasan megelőzte, megelőzi korát.

Mivel a Japán szigetek az erősen földrengésveszélyes kategóriába tartoztak, tartoznak, illetve igen nagy az egyéb természeti katasztrófák bekövetkezésének valószínűsége, ezért kézenfekvően elsősorban a fa vázpilléres épületek terjedtek el, maradtak meg. Struktúrájukkal, szerkezeti megoldásaikkal, találékonyságukkal, mívességükkel reprodukció esetén a mai technológiának is kihívást jelentenének.

Igyekeztek a külső és a belső terek közötti különbséget megszüntetni. Ezt a hatást a Japánra oly jellemző nagy méretű, esetenként egész szobaoldalakat kinyitó tolóajtók alkalmazásával érték el, melyet a vázpilléres teherhordó szerkezeti kialakítás tett lehetővé. Az épületek alaprajzi méretét a felhasznált tatamik száma adta meg. Egy tatami régen kb. 90*180 cm volt, a mai 100*200 cm-es mérettel szemben. A falak gyakran papírból voltak, így sajátosan értelmezhető intimitás alakulhatott ki a magas népsűrűség miatt szorosan egymás mellet élők között. Az épületek részeként tekintettek a kertekre, ebből kifolyólag igyekezetek valamilyen izgalmas részletet láttatni a környezetből.

A belső alaprajzi elrendezésnél a helyhiány miatt, igyekeztek többfunkciós helységeket alkalmazni, éppen ezért nem volt jellemző az európai kultúrkörben használatos bútorzat elterjedése. Ágyként például kigurítható "matracot", úgynevezett futont használtak. Mivel a padlót a tatami borította, ezért a cipőket, getákat (fapapucs) a bejáratnál le kellett venni. Érdekesség képen említeném, hogy a mai házakban is külön papucsot használnak a WC-ben, melynek a lakás más részeiben való használata igen nagy tiszteletlenséget jelent. A kertel való kapcsolatot, átmenetet igen gyakran egy előtetővel ellátott fedett végigfutó keskeny terasz képezte. A tető fedését általában zsindellyel (nád, fa) oldották meg, ritkán alkalmaztak cserepezést. Előszeretettel használtak építőanyagként a fán kívül követ, papírt és bambuszt is.

A mai Japán építészetre nagy hatással vannak a hagyományok. Igen jellemző, hogy a mindennapi életben is szervesen együtt él a régi és az új, mint a hogy ez az építészetben is megvalósul. A modern irányelveket is erősen átszövi a hagyomány tisztelete, és a jól bevált rendszereket, szerkezeteket, természetesen a kornak megfelelően aktualizálva alkalmazzák. A helyhiány miatt ma is rendkívül frappáns belső téralakításokkal rukkolnak elő kor Japán építészei. Japánban lévő hitech épületek szintén sajátos, és semmilyen más országban lévő nagyvárossal össze nem keverhető képet alkotnak, ahol a múlt emlékei teljesen együtt tudnak élni a jelen szükségleteit kielégítő épületeivel. 

Teaszertartás

Egyszer a régi harcos időkben egy nem túl jó harci képességű, ámde tisztaszívű szamuráj vándorútja során találkozott egy rendkívül pökhendi, azonban kiváló kardforgató hírében álló roninnal. A fennhéjázó ronin nem kevés saké ledöntése után éppen agresszívan kötözködött egy csínos szolgálólánnyal annak a fogadónak a kijáratánál, ahol szamurájunk meg kívánt szállni aznapi hosszúra nyúlt vándorlása után.

A fogadóból senki sem mert segíteni a bajbajutott lányon, mindenki csak meredt maga elé, és tehetetlen dühvel nézte, amint a félelmetes kardforgató megalázóan rángatja a szegény teremtést valami jelentéktelen sérelemért. Abban az időben az ilyen kötekedő alakoknak gyorsan eljárt a kezük, és a vélt vagy valós sérelmeikért gyakran vérrel vettek elégtételt.

Szamurájunk megsajnálta a szolgálólányt, és hamar a védelmére kelt látva annak kiszolgáltatottságát. Próbálta csitítani a részeg rónint, aki új vonzóbb célpontot talált lovagias hősünk személyében. Hiába próbálta megnyugtatni, és útjára terelni az agresszort, szót-szót követett, s mire hősünk észbe kapott már meg is kapta meghívóját egy párbajra melyen másnap este kellet megvédeni becsületét a falu szélén lévő tisztáson.

A rónin jól végezve dolgát hazafelé vette az irányt, magára hagyva a meglepődött szamurájunkat, akit a könnyek között hálálkodó megmentett leány rántott vissza kóválygó gondolataiból a valóságba. A lány könyörgött neki, hogy meneküljön el ecsetelve a rónin rettenetes hírét, vérszomjas személyiségét, felidézve a számtalan nyertes párbaját. De hát a becsület akkoriban még a hálálnál is komolyabb dolog volt, ezért a szamuráj úgy döntött szembenéz a sorsával, és nem menekül el a számára kimért megmérettetés elöl.

Tisztába volt harci képességeinek határaival, ezért úgy döntött, hogy másnap tisztálkodás után felkeres egy teaházat, és megissza élete utolsó teáját. De a teaházban a szertartás végére nemcsak a teste, meg a ruhája lett tiszta, hanem szívét, és a gondolatait is átjárta a béke látva a ceremóniát végző mester mozgásában rejlő tökéletes átszellemültséget. Mikor megitta azt a pár korty kesernyés nedűt minden élethez, és a félelemhez való ragaszkodása eltűnt belőle. Látott, és vett is részt korábban már teaszertartáson, de ilyen mélyen még soha nem érintette meg a teázás élménye.

Beszélt a teamesterrel, és elmesélte rendkívüli élménye mellet az esti problémáját is. A sensei azt tanácsolta neki, hogy szolgáljon fel kihívójának ezzel az átszellemült érzéssel, tiszta szívből egy teát mielőtt megküzdenének egymással. Elhatározta, hogy így is tesz. Jóval a megbeszélt idő előtt megérkezett, és előkészült a ceremóniára a sensei útmutatásai szerint.

A rónin legnagyobb meglepetésére a szamuráj a tisztáson ült teljes átlényegült állapotban várva kihívójára. Rövid udvarias invitálás után szembe leült, és meglepődötten nézte, ahogy a szamuráj megkezdte a tea előkészítését. A szamuráj mindent beleadott, a szívét, a lelkét és az elméjét egyaránt, mivel tudta hogy a harc során kevéske kardvívó tudománya nem lesz elégséges a tapasztalt ellenfelével szemben. Nem érdekelte a közelgő halál, ezért mozdulataiból hihetetlen erő sugárzott, olyan határozottsággal mozgott, mint aki mindenre felkészült, akár a legrosszabbra is.

A rónint teljesen lenyűgözte, és egyben el is bizonytalanította a mozdulatok higgadtsága, tisztasága. Mikorra a kihívó elfogyasztotta az utolsó korty teát is, már remegő kézzel emelete le a csészét a szájától. Mély meghajlással köszönte meg a ceremóniát, majd elnézést kért tegnap esti viselkedéséért, és nagy tisztelettel kérte a szamuráj bocsánatát. El kívánt állni a párbajtól mert úgy érezte, hogyha a szamuráj mozdulataiban rejlő szellemiség egy kardal párosulna, az bizonyára az ő életének végét jelentené. Csodálkozott is, hogyan nem látta a tegnapi találkozásnál a szamurájban rejtőző félelmetes harcost, de ezt a figyelmetlenséget a túl sok saké elfogyasztására fogta.

Talán e kis történet jobban felébreszti az érdeklődéseteket a Japán teaszertartás, a Sado iránt.